Nem kétséges, hogy a görög mellett a római civilizációról kialakult tudományos disputák esetében a történészek és a régészek közös nevezőre jutottak: ez a klasszikus ókor. A római kultúra az emberiség fejlődésének legkülönfélébb területein éreztette hatását: politikai szerveződés, közigazgatás és jog, művészet, hadászat olyan területek, ahol hosszú történelmi időszakon keresztül a Római Birodalom előnyt élvezet, városi építészet, útépítés, díszítő művészet, irodalom, történelem, hogy csak a legfontosabbak említsük. Róma története nemcsak a klasszikus ókorban, hanem összeomlását követő évszázadokban is megmaradt a kitartás, a diplomácia, hatalom és hadszervezet, a politikai intrikák, a szövetségesek és ellenségek meggyőzésének, a szélsőséges kegyetlenségek mesés kombinációja. Egy folyamatosan fejlődő társadalom, amely nem mentette meg önmagát és még kevésbé másokat.
Róma alapítása önmagában egy gyönyörű és népszerű legenda, amely a Remust és Romolust etető elképzelt farkason túl egy időpontot is megjelöl: az i.e. 753. esztendőt. A közép-Itáliából kiinduló állam kronológiájának összegzése is igencsak lebilincselő: a Királyság (i.e. 753 – i.e. 510) idejében Latium lakosainak lassú expanziója volt a jellemző. A hosszú időszakot felölelő Köztársaság (i.e. 510 – i.e. 27) periódusa, Lucius Tarquinius Superbus száműzésével vette kezdetét és Octavianus dicsőséges időszakával zárult, amikor a római Szenátus az Augustus titulussal látta el. Az alapítást követő több mint hétszáz évszázaddal, Róma hatalmának zenitjéhez ér. A Rómaiak által abban az időszakban vívott nagyon rendezett és nagyon modernek számító háborúk a Meditteráneum világát egy igazi „római tengerré”, a mare nostrummá ahogy a korszakban nevezték, változtatta.
A történelemben híres maradt a Köztársaság idejében vívott Pun háborúk (i.e. 264 – i.e. 241), amelyek révén térdre kényszerítették a karthágói Hannibált, Római észak-Afrikai riválisát. A Birodalom (i.e. 27 – i.u. 476) időszakában Róma eléri maximális területi kiterjedését, az uralkodó ekkor felér egy istennel, de megjelennek a birodalom felbomlásának jelei is.
A kezdetekkor a Római Birodalom új területeket hódított meg és provinciákká alakította át őket: Britanniát egy hosszú és költséges 41 – 54 között vívott harcok árán, ezt követte Dacia (101 – 106), Mezopotámia, utána területek az Arab-félszigetről, mindegyiket Traian hódítva meg.
Róma határi három kontinensre terjedt ki: Európa, Afrika és Ázsia, magába foglalva több mint 60 millió fős népességet és többmillió négyzetkilométernyi területet. A főváros a több mint 1 millió lakosával egy igazi „megalopolisza” volt az ókornak, amely hét hegyen terült el, azokon híres műemlékek épültek, melyek közül több ma is látható, úgy mint: Colosseum, Pantheon, Jupiter temploma, a Circus Maximus, a birodalmi palota, Capitóleum, Traian oszlopa, diadalívek. Az utak közül megmaradt a híres Via Appia, amely a teljes birodalmat átszelte és a rajta keresztül haladó élénk kereskedelem révén életet és igazi felvirágzást hozott. Megmaradtak a híres templomok, a gladiátor és állatharcoknak helyet adó amfiteátrumok, a patríciusok otthonai, az utak és víz vezetékek, a városok utcái, de a gazdag külvárosi villák is.
A birodalom bukása pont olyan hosszú volt, mint a felemelkedése. A nagy kiterjedés, az északi és keleti bevándorlókkal vívott egyre keményebb harcok, a belföldi politikai és katonai konfliktusok, a korrupció, a nepotizmus, a római állam különböző részinek fejlődésében mutatkozó jelentős különbségek a folyamatnak csak egy-egy részei voltak. Róma Konstantinápoly ellenében bukott el, midőn a kereszténység több évszázados üldözés után végre győzedelmeskedett. A régi főváros 410-ben Alaric vizigót uralkodó alatt pusztult el, ami több mint 800 éven keresztül megismétlődött. Néhány évtizeddel később sor került az elkerülhetetlen: 476-ban – Romulus Augustus személyében – megfosztják trónjától az utolsó római uralkodót. Ezzel véget ért Róma 12 évszázados története.
A Decebal vezette Dacia Rómaiak által 101–106 között történő meghódítása egy fontos momentum a románok történetében. Traian győzelme, nem volt egy „séta galopp” a birodalomnak: a megszálásban részt vett több tucat légió, a hadsereg elit alakulatai is, számos más segédcsapattal együtt.
Traiannak Decebal dákjai ellen a két háborúba vívott kemény csatái közül emlékezetes a Tapae-i, a dobrudzsai ütközet és Sarmisegetusa Regia megszállása, amely Dacia meghódítását és annak provinciává alakítását, a gazdag és fém és mezőgazdasági lelőhelyek, illetve területek kiaknázását eredményezte.
A győzelem ünneplése hetekig tartott, Róma mint trófeát kapta a híres oszlopot, ami 113-ban készült, amely metaforái révén kiemeli a dák-római háborúk keménységét. A provincia kialakítása egyfelől több város létrehozását eredményezte: Ulpia Traiana Sarmisegetusa, Apulum, Drobeta, Potaissa, Napoca, Porolissum, továbbá út- és vízhálózatok kialakítását, villák (villa rustica), kézműves műhelyek, amfiteátrumok, templomok, lakóházak és számos vár (castrum) építését, illetve légiók és segédcsapatok letelepítésével járt. A népesség kolonizációja az egész római világban drasztikus demográfiai változásokat eredményeztek: a körülbelül 165 éves római provincia fennállása alatt (a római közigazgatás és hadsereg kivonására Aurelianus ideje alatt 271-ben került sor) előfeltétele volt egy olyan folyamatnak, amely rendkívül fontos jelentőséggel bírt: a románok etnogenezisének, egy folyamat amely eredményeként több évszázad után a régi provincia és más peremterületeken új népek jellennek meg, közöttük a románok is. Hasonló folyamatok játszódtak le Galliában, Hispániában, Lusitániában, ahol az Itáliai-félsziget mellett, a maga során kialakulnak az új latin népek: franciák, spanyolok, portugálok és persze az olaszok.