Ez a második figyelemre méltó kiállítás, amelyet Thomas Emmerling német műgyűjtő Nagyváradra hoz. A nagyváradi Körösvidéki Múzeum egy eredményes együttműködést indított el ezzel a művészetkedvelővel, aki Nürnbergben született, de erdélyi gyökerekkel rendelkezik.
A kiállítás 111 heliogravurát tartalmaz, melyeket Charles Amand-Durand készített a neves német művész, Albrecht Dürer, rézmetszetei és fametszetei alapján és amelyeket a Francia Nemzeti Könyvtár 1875-ben tett közzé, valamint a Peter Henlein által alkotott első zsebórának a Diehl márkájú másolatát (Nürnberg, 1971) és egy armilláris gömböt, mely megmutatja, hogyan látták a világmindenséget a reneszánsz kori Európában.
A heliogravura a fényképek reprodukálásának legrégibb módszere. Feltalálója a francia Joseph Nicéphore Niepce volt a XIX. század elején, majd később Talbot, Niepce de Saint-Victor, Baldus és Klic tökéletesítették. A módszer két különböző szakaszból / fázisból áll. Az első egy összetett fotomechanikai folyamat, mely előállítja a bemetszés felületét (intaglio), ahova a fényképet rögzítik és vésik egy erre a célra előkészített rézlapra. Utána az ily módon elkészített rézlapot ráhelyezík egy kézzel működtetett présre, mely kinyomtatja egy előkészített nedves lapra egy különleges/ sajátos tintát használva. Charles Amand-Durandot (1831-1905) a heliogravura egyik úttörőjének tartják Franciaországban, ő lévén a szerzője számos XV., XVI. és XVII. századi régi mester művei reprodukcióinak, mint Rembrandt, Dürer és sokan mások, melyek nagy megbecsülésnek örvendenek úgy a magángyűjtők, mint a különböző europai intézmények részéről, beleértve a párizsi Louvre Múzeumot is.
A Körösvidéki Múzeum Művészeti Galériájának keretében az európai grafikai művészet igazi ünnepe zajlik Albrecht Dürer, a mindenkori nagy mester jóvoltából. Élie Faure művészettörténész megjegyzése szerint, Dürer „a saját művészetének ura, egy költői lélek és egy filozófus ész” volt. Dürer művészete a Gótika és a Reneszánsz találkozásánál jött létre, de ő a Reneszánsz művésze, átitatva a emberi tudás egyetemes szelleme által, akár kortársai, Holbein és Cranach is.
Albrecht Dürer (1471-1528) német festő volt, aki rézmetszeteket is készített és művészetelmélettel is foglalkozott. Egyike volt az egyetemes művészettörténet legjelentősebb személyiségeinek. Művei a Reneszánsz, a Humanizmus és a Reformáció eszméit illusztrálják, különös befolyást gyakorolva számos utána jövő generáció művészeire. Döntő módon hozzájárult a a metszet önálló műfajjá válásához. Az emberi testek arányainak ismerete, beültetésük a perszpektivikus és kompozíciós térbe, valamint a bemetszett vonalak csodálatos grafizmusa nemcsak a metszet mestereinek élvonalába helyezik, hanem a nagy újító és úttörő mesterek sorába is.
Ezen kívül foglalkoztatta a matematika, a mechanika, az irodalom stb. Több könyvet írt a művészeti technikákról és a művészetelméletről, például egy négy kötetes Leckék a festészetről című művet. Egyik legolvasottabb könyve mind a mai napig egy igazi „bestseller”, A festőtanonc tápláléka.
A művészt már egész fiatalon vonzották a réz- és fametszet kifejezési lehetőségei, míg a végén művészi tökélyre fejlesztette őket. Hamar abbahagyta az ötvösmesterséget, amelyre apja tanította, ösztönösen megérezve az új művészeti módszer, mely alig született meg Olaszországban és lassan terjedt néhány németországi műteremben, jövendő sikerét.
Életének 57 éve alatt Albrecht Dürer több, mint 350 fametszetet és rézmetszetet készített, valamint 1.300 vízfestményt, temperafestményt, olajfestményt fára és vászonra. 1471-ben született Nürnbergben, harmadik gyermekként a 18 gyermekes ezüstműves családjában, akit id.Albrecht Dürernek neveztek, hogy megkülönböztessék fiától, ifj. Albrecht Dürertől. Ez utóbbi lejegyzett a családi krónikájában mindent, amit az apjától tudott a származásukról, a rokonokról és mindegyiknek a sorsáról, megemlítve, hogy „a család valahonnan, egy Gyulának nevezett kisváros közeléből származik, körülbelül 8 mérföldre Nagyvárad alatt, egy Ajtósnak nevezett faluból, és ökör és ló tenyésztésből élt”. Több azonos nevű falu található Szalontától keletre, Bihar megyében. Más történészek Cséffa közelébe helyezik a falut.
Az apja műhelyében töltött inasévek után Albrecht Dürer belép Michael Wolgemut festő és grafikus műhelyébe, ahol 1486 és 1490 között elkészíti első fametszeteit. A Wolgemut műhelyében eltöltött inasévei leteltével az ifjú Dürer elindult a szokásos vándorútra. Úgy tűnik, hogy Erdélyben is megfordult.
1496-ban nyítja meg Dürer saját festészeti és grafikai műhelyét Nürnbergben. Keresztapja, Anton Koberger, segítségével kezdi el metszetei készítését, melyek egy tág témakört ölelnek fel : mitológikus és biblikus történetek, arcképek stb.
Az első Dürer által saját költségére megjelentetett sorozat, az Apokalipszis, mely 15 metszetből áll, óriási sikernek örvendett, úgyhogy kinyomtatott még két hasonló sorozatot, majd később másokat. A fametszeteken kívül a művész rézmetszeteket is készített, ritka szépségű és tökéletességű műveket hozva létre.
Meg kell jegyezzük, hogy a nagyváradi Körösvidéki Múzeum tulajdonában három eredeti Dürer metszet található és négy a művei után készült XV. századi másolat, mely két nagyon jól ismert sorozathoz tartozik : Jézus passiója és Szűz Mária élete. Ezek a jelen kiállítás keretén belül megtekinthetők.
A szerző maga nevez „mestermetszeteknek” (Meisterstiche) hármat a metszetei közül : A lovag, a halál és az ördög, Szent Jeromos a cellájában és Melankólia. Eredetileg a három metszetet egységes sorozatként forgalmazták és árusították. Mondhatjuk, hogy a művész hitvallását jelentik, a törekvést a tökéletesség elérésére.
Jézus passiója volt a lelkéhez legközelebb álló téma. Ez vezérmotívumként jelenik meg műveiben, 1496-tól kezdve egészen 1513-ig. Több sorozatot fog megjelentetni : fametszeteket vagy rézmetszeteket, nagy vagy kis formátumban, három mappába csoportosítva : A Passió kis ciklusa és A Passió nagy ciklusa. Az utolsó kis formátumú rézmetszet sorozat a hozzáértők és műgyűjtők számára készült.
Kevés kivétellel, a jelen kiállítás 22 metszete a Jézus passiója harmadik sorozatához tartozik. Ezek megjelenítik Jézus egész szenvedését : Ima az Olajfák Hegyén, Jézus elfogatása, Jézus Kajafás előtt, Jézus Pilátus előtt, Pilátus kézmosása, Jézus megkorbácsolása, Jézus töviskoszorúzása, A kereszt útja, Jézus keresztre feszítése, Levétel a keresztről, Sírbatétel és Feltámadás.
A legtöbb műben Jézus nyugodt, szikár, békéltető alakja ellentétet képez kinzóinak erőszakos, nyers erejével. A szereplők mozgására, kolerikus magatartásukra, testük csavarodására sokirányú rövidülések (raccourci) által tevődik a hangsúly. A kompozíciós sajátosságok szintén növelik a jelenet patetizmusát, a véset megerősítése és a fény adagolása mellett.
Egy másik sorozat, mely 15 műből áll, Szűz Mária életét jeleníti meg. A gótikus stílus elemei harmonikusan ötvöződnek egy új kifejezési módszer első jeleivel. Rendszerint Szűz Mária egész alakosan jelenik meg egy dicsfény mandorla közepén, vagy ülve, angyalok és a szentháromság által körülvéve. Egyes változatokban a háttér egy egyszerű tájból áll, mely perszpektivikusan több síkon fejlődik, valamint a középkori német falu jellegzetes építészeti elemeiből.
Szűz Mária fel van ruházva a világ Császárnőjének legfontosabb jelképeivel : a fején korona és a kezében jogar. Ő közvetít az emberek és isteni fia, Jézus, között. Máskor a XV. századvégi német arisztokratikus divat szerint van öltözve, vagy mint egy egyszerű asszony, mely szoptatja a kisgyermekét.
Szűz Mária életének fontos mozzanatai olyan metszetekben jelennek meg, mint : Szűz Mária születése, Joachim és Anna, Szűz Mária bemutatása a templomban, Szűz Mária eljegyzése, Angyali üdvözlet, Jézus születése, Szűz Mária a gyermek Jézussal, Menekülés Egyiptomba, Mária Jézus keresztjénél, Mária mennybevétele stb.
Albrecht Dürer figyelmének középpontjában más biblikus és egyházi személyiségek is voltak, mint Péter és Pál, Fülöp, Bertalan, Tamás és János apostolok, valamint a szentek közül Antal, György, Kristóf, Sebestyén, Eustachius, Jeromos stb. Az apostolok, bő palástokba burkolva, a keresztény hittérítők vándorbotját tartják kezükben. Másrészt, egyes szentek lovagi vitéz tettei, mások mártíromsága vagy szellemi tevékenysége, mint Szent Jeromos esetében, sokatmondó jelzői erkölcsi meggyőződésüknek és szellemi életüknek.
A művész egyformán értékelte az egyszerű városi vagy falusi embert, akit olyan életképekben jelenített meg, mint : Az orvosnál, A piacon, Paraszttánc, A dudás, A szerelmesek, A séta stb., de nem hagyta figyelmen kívül a mitológiai témákat sem : Apolló és Diána, Szatír család, A szabin nők elrablása, Nemesis stb. Főleg ez utóbbi nagy megbecsülésnek örvendett, az emberi test vitruviusi arányainak betartása és az aprólékosan kidolgozott tájkép miatt. Dürer majdnem minden képe tartalmaz egy tájkép részletet, mindig változót, elbűvölőt és lebilincselőt, valamint a német építészet egy részletét.
Dürer elsősorban a barátait és a közelállóit ábrázolta, majd a kortárs személyiségeket : Willibald Pirckheimer, Albrecht von Brandenburg, Rotterdami Erasmus, Ioachim Patinir, Philipp Melanchthon, Bölcs Frigyes Szászország választófejedelme, stb. Dürer műveinek köszönhetően is vált ismertté ezeknek az embereknek a képmása az utókor számára, ugyanakkor elismerésnek örvend hozzájárulása a metszet művészeti nyelvezetének gazdagításához, mely új művészeti ágazat termékei akkor kezdtek a világban elterjedni.
Albrecht Dürer már életében hírnévnek és tekintélynek örvendett. Európa hercegi udvarai versengtek ajánlataikkal, hogy felfogadják udvari festőnek. Végül elfogadta II. Miksa német császár és utódja, V. Károly császár, ajánlatát, akik életjáradékban részesítették, egyúttal elismerve munkáját és érdemeit a művészet terén.
Életművével Albrecht Dürer a XV. század végi és XVI. század eleji német művészet legvirágzóbb szakaszát fémjelezte, fontos részét képezve az európai művészeti örökségnek.

Dr. ANA MARTIN