A Körösvidéki Múzeum a Bihar Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó közintézmény, múzeumi komplexum, Románia fontos kulturális intézménye. Struktúrájának részét képezi a Körösvidéki Múzeum (a régészeti, történeti, természettudományi, néprajzi, szépművészeti tárral, illetve a Közönségkapcsolati és Kiállítási Osztállyal együtt), a Iosif Vulcan Emlékmúzeum, az Aurel Lazăr Emlékmúzeum, az Ady Endre Emlékmúzeum (az Emlékmúzeumokért, Társadalmi Csoportokért és Kisebbségtörténetért Felelős Osztály részeként), illetve a révi Zichy-barlang.
A váradi muzeális intézmény a Művelődési Minisztérium statisztikájában az ország ötödik legnagyobb (több mint 450 000 darabból álló) gyűjteményének birtokosa.
A MUZEÁLIS INTÉZMÉNY TÖRTÉNETE
1872-ben alakult a Bihar Vármegyei Régészeti és Történelmi Egylet, amelynek célkitűzései között szerepelt egy bihari múzeum létrehozása. A nagyváradi helyhatóság és mások támogatásának köszönhetően 1896 júniusában megnyílt Nagyvárad első múzeuma, az id. Rimanóczy Kálmán által kifejezetten erre a célra tervezett és 1895-ben emelt épületben. A bázisgyűjtemény számára kilenc termet alakítottak ki, ezekben régészeti, történelmi és néprajzi tárgyak kaptak helyet. A kialakított intézményi keret ugyanakkor lehetővé tette a gyűjtemény gyarapítását, illetve a régészeti, művészeti és néprajzi kollekciók tárgyainak állagmegőrzését és tárolását célzó intézkedések meghozatalát. 1918-ra a múzeum már 17 640 darabos gyűjteménnyel rendelkezett, amiből 1377 Ipolyi Arnold római katolikus püspök műgyűjteményéből származott.
Nagy-Románia megalakulásakor a román állam különös figyelemmel fordult a muzeális intézmények irányába. Az elvárható anyagi támogatás mellett Nagyvárad esetében is megkezdődött a háború után maradt tárgyak felleltározása, tudván, hogy 1916 és 1918 között Ipolyi gyűjteményét és egyéb javakat is Budapestre és Esztergomba menekítettek. Az előállt új helyzethez alkalmazkodva került újratervezésre a gyűjtemények fejlesztése, illetve gyarapítása, elsősorban a román népművészet reprezantatív alkotásaival. Az átszervezett múzeum 1921-ben nyílt meg újra a nagyközönség előtt. Ebből az alkalomból jelent meg a váradi múzeum első, román és magyar nyelven szerkesztett kiadványa.
25 éven át, 1946-tól 1971-ig a múzeum gyűjteményenek bővítése és színesítése zajlott. Ennek nyomán 1960-ban létrejöhettek a történeti, a néprajzi, a művészeti és a természettudományi tárak. Az 1762 és 1776 között Franz Anton Hillebrandt építész tervei alapján a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség székhelyéül emelt barokk palota helyreállítását követően, 1971. január 17-én ebben az épületben nyitotta meg kapuit a Körösvidéki Múzeum.
A váradi múzeum legtermékenyebb időszaka következett. Az intézmény referenciaértékű kulturális és tudományos központtá vált nemcsak a helyi közösség számára, hanem európai léptékű létesítményként, amely fontos együttműködéseket kötött számos hazai és külföldi múzeummal, illetve magyarországi, lengyelországi, szlovákiai, svájci, jugoszláviai stb. egyetemekkel és kutatóintézetekkel. Az itt dolgozó muzeológusok túlnyomórészt kivételes szakembernek bizonyultak, akik komoly alapossággal vizsgálták a történeti, művészeti, néprajzi és természettudományi tárak, illetve az Ady Endre és a Iosif Vulcan emlékmúzeumok által tezaurált gyűjteményeket. Elhivatottan szolgálták a gyűjtemények hozzáférhetővé tételét, tudományos feldolgozását, a terepen végzett kutatást, illetve a lefedett földrajzi területen található műemlékek védelmét, függetlenül attól, hogy ki építette azokat Románia ezen részének történelme során. Ugyanakkor szakmai kutatások zajlottak a múzeum fennhatósága alatt álló révi Zichy-barlangban.
Az 1971 után itt tevékenykedő muzeológus-nemzedékeknek köszönhető az összesen már 82 megjelenést megért Crisia című régészeti és történelmi évkönyv, a Biharea című néprajzi és művészeti évkönyv, illetve a Nymphaea természettudományi évkönyv létrehozása és megjelentetése, több mint 50 szerzői és gyűjteményes kötet kiadása, illetve hazai és nemzetközi tudományos kutatási szerződésekben való részvételek a régészet, a néprajz és a természettudományok terén. 1971-től napjainkig a tevékenységi körök palettája természetes módon gyarapodott, új tárak létesültek, 1977-ben létrejött az Országos Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, amelyet 2002-ben helyeztek át a Bihar Megyei Országos Örökségvédelmi Igazgatóság fennhatósága alá, a Közönségkapcsolati és Kiállítási részleg (1996), illetve a Körösvidéki Ökomúzeum (1996), amely Püspökfürdő (Május 1.) területén található, és a Nyugat-Romániai Falumúzeum, illetve a jelenleg kialakítás alatt álló Pece-patak Természetvédelmi Övezet alkotja.
Míg 1972-ben a múzeum gyűjteménye 25.314 műtárgyból állt, mára ez a szám 478.735-ra emelkedett, ezek közül 286.738 a régészeti és történeti, 12.919 a művészeti, 20.693 a néprajzi, 143.481 pedig a természettudományi tárhoz tartozik.
1896-ban adták át Nagyvárad első, kifejezetten múzeumnak épült ingatlanát. 1971. január 17-én nyitotta meg kapuit a Körösvidéki Múzeum, Románia egyik legfontosabb pavilonos múzeuma. Mindkét dátumnak nagy jelentősége van a nagyváradi és romániai múzeumtörténetben, mindkettő újabb kezdet Nyugat-Románia jellegzetes tárgyemlékei tezaurálásában, amelyek a román, magyar, szlovák, sváb és egyéb nemzetiségek múltjáról tanúskodnak. Ma, 110 éves folyamatos fennállás után, a Körösvidéki Múzeum a remények és beteljesülések időszakát éli, folyamatosan bizonyítja létjogosultságát, és biztos pontot jelent Bihar, Románia és Európa számára. Ugyanakkor reméljük, a harmadik évezred követelményeinek megfelelő muzeális térbe való áttelepülés immár véglegesnek bizonyul, és a váradi muzeális intézmény gyűjteményének hasznára válik majd.
