A révi Zichy-barlang a Sebes-Körös szurdokvölgyének középső részén található. Patak folyik keresztül rajta, amely a kijáratnál látványos vízesést formájában zúdul a mélybe.

A barlangot a MÁV pályafelvigyázója, Rév természeti szépségeinek szerelmese, Karl Handl fedezte fel, aki barangolásai során észrevette, hogy szárazság idején, amikor a vízesés hozama lecsökken, a víz fölött, a sziklában üreg keletkezik, amelyből denevérek szállnak ki és be. Ebből megsejtette, hogy nagyobb barlang bújhat meg a vízesés tetejénél, ezért értesítette az Erdélyi-Szigethegység turizmusának atyjaként számon tartott Czárán Gyulát, aki 1903. november 10-én dinamitot robbantott a sziklánál, ezzel feltárta a barlangot. Czárán és Handl a szintén szenvedélyes természetjáró Veress István helybeli református lelkipásztorral közösen lépett be először a barlangba, ezt követően került sor az első hidak és falépcsők elhelyezésére.

A látványosságot 1905-ben nyitották meg a látogatók előtt, az átadáson Czárán Gyula vezette az első turistacsoportot a járatokban.

A barlang látogatható részéről készült első térkép, amelyen a hidak és lépcsők elhelyezkedését, a bejárható útvonalat, illetve a legfontosabb formációkat jelölték, 1907-ben jelent meg, Monoky Gyulának, a vasúttársaság mérnökének gondozásában.

Az idők során a barlang feltárását és feltérképezését számos kutató folytatta, köztük Emil Racoviță, a világ első bioszpeleológiai intézetének alapítója. A kutatások igazolták, hogy a 3 kilométer távolságra található Pokol-barlangban a föld alatt eltűnő víz a mélyben megtett útját követően a révi Zichy-barlangban bukkan újra felszínre.

Már felfedezésekor Európa legszebb és legérintetlenebb barlangjának tartották, és Bihar legfontosabb turisztikai és tudományos úti céljai közé sorolták.
Bioszpeleológiai szempontból is jelentős, elsősorban a vízi és szárazföldi valódi barlanglakó (troglobiont) fajok miatt, amelyek közül néhány őshonos. Ugyanakkor a barlang nagyszámú denevérkolónia élettere is, köztük európai szintű védettséget élvező fajok példányaival.

A bejárattól nem messze, az oldalsó csarnokban, barlangi medvétől (Ursus spelaeus) származó csontmaradványokra bukkantak a kutatók. A faj 27 000 évvel ezelőtt élt ezen a vidéken.

A múzeum 1969-ben fém- és betonlépcsőkkel és hidakkal teszi bejárhatóvá a barlangot, és 500 méter mélységig bevezeti a villanyáramot is. Ezzel a Zichy-barlang a második olyan barlang Romániában, amelyben villanyvilágítás van (a Gorj megyei Baia de Fier területén található Peştera Muierilor után, amelybe 1957-ben vezették be az áramot).

A barlangot a szurdokvölgyön keresztül lehet megközelíteni, Nagyvárad vagy Kolozsvár irányából a Halta Peștera megállóhelyen kell leszállni a vonatról. Gyalogosan az 1,9 kilométerre található Révről (Vadu Crișului) vagy a 2,6 kilométerre fekvő Sonkolyosról (Șuncuiuș) lehet idáig kirándulni.
A barlang jelenleg a Körösvidéki Múzeum igazgatása alatt áll, amely 2004-ben korszerűsítette az elektromos hálózatot, és európai elvárásoknak megfelelően alakította ki a látogatható részt, 30-60 perc alatt bejárható körútvonalon. A turistacsoportokat román és magyar nyelvű idegenvezetéssel várják.

Fotógaléria