A Természettudományi Tárat 1971-ben alapították, azzal a kifejezett céllal, hogy felvállalja a korábban (1952 óta) a Történelmi Tárhoz tartozó geológiai, paleontológiai és biológiai gyűjtemények kutatását, megőrzését és bővítését. A gyűjtemény alapjait Jurcsák Tibor és munkatársai fektették le 1950-ben, majd a tár tudományos munkatársai bővítették. A munkaközösség kitartó munkájának köszönhetően a tár gyűjteményei folyamatosan bővültek, jelenleg 158.385 tárgy szerepel a nyilvántartásban, ebből több mint 84 000 a geológia és a paleontológia, több mint 48 000 pedig a biológia tárgyköréhez tartozik.

A gyűjtemények két szakterületre csoportosulnak: az első a paleontológiához és Románia nyugati részének geológiai változásaihoz kapcsolódik, kiemelkedő fontosságú darabjai a triász kori tengeri gerincesek, az alsó jura kori fosszilis növények, krétakori dinoszauruszok és pleisztocén kori gerincesek. A második szakterület a biológia, amelyhez botanikai és zoológiai gyűjteményeink tartoznak, köztük különösen figyelemre méltó malakológiai és  oológiai gyűjtemény.

A. BIOLÓGIAI GYŰJTEMÉNYEK

1. Botanikai gyűjtemény

Leírás: A botanikai gyűjteményt (példányok száma összesen: 5000, fajok száma összesen: 400) három rész alkotja: a Schreiber Theodor-gyűjtemény (egy 1866-ból származó herbárium), a Simonkai Lajos-gyűjtemény, amely 1954-ben került a múzeum tulajdonába, illetve a múzeum szakemberei által összeállított herbárium. A Schreiber-gyűjtemény 820 lapnyi herbáriumot tartalmaz, 1537, az Erdélyi-szigethegységből, a Radnai-havasokból és egész Európából, származó példánnyal, amelyeket a kor legnagyobb botanikusaival folytatott cserék során szerzett. A legrégebbi gyűjtési dátum 1832. A Simonkai-gyűjtemény 1563 romániai növénypéldányt tartalmaz. A többi, az utóbbi évtizedekben gyűjtött példány Románia északnyugati részéből, illetve az Erdélyi-szigethegységből származik.

2. Zoológiai gyűjtemények

2.1. Malakológiai gyűjtemény

A malakológiai gyűjtemény a Gastropoda, a Lamellibranchiata és a Cephalopoda osztályokhoz tartozó puhatestűek héjait tartalmazza (1100 faj 6062 példánya), amelyeket 1914-től kezdve gyűjtöttek Romániában, Európában és csaknem a világ összes kontinensén és óceánjában (Atlanti-óceán, Északi-tenger, Izrael, Afrika, Észak-, Közép- és Dél-Amerika, Indiai-óceán, Indonézia, Japán, Új-Zéland). A gyűjtemény egy részét dr. Tóth Mihály (a betfiai fosszília-lelőhelyek felfedezője) Melanopsidae példányai képezik. Megtalálható benne dr. Brancsik Károly (1842-1915) gyűjteményének egy része – ő volt a trencséni (Szlovákia) múzeum és Természettudományi Társulat alapítója, aki 125 tudományos intézménnyel folytatott cserét. A gyűjteményben megtalálható dr. prof.  Al. V. Grossu elismert román malakológus gyűjteményének egy része is (400 hazai faj 4800 példánya), benne számos őshonos Alopiinae, illetve Bihar megyei reliktum fajjal (Melanopsis parreyssii, Theodoxus prevostianus) példányaival.

2.2.Entomológiai gyűjtemény

Feldolgozás alatt álló entomológiai gyűjteményünkben több mint 500 reprezentatív rovarfaj 4600 példánya található, aColeoptera, Orthoptera, Dictyoptera, Odonata, Hymenoptera, Diptera, Lepidoptera, Heteroptera, Homoptera, Dermaptera, Trichoptera, Neuroptera, Plecoptera és Ephemeroptera rendekből (Románia faunájából), illetve a Coleoptera és a Lepidoptera rendekből Európából, Észak- és Dél-Amerikából, Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából. A gyűjtemény olyan ritka, védett fajok példányait is tartalmazza, mint amilyen a Rosalia alpina, a Morimus funereus, a Lucanus cervus vagy a Cerambyx cerdo, illetve az Ornithoptera (Troides) goliath procus, a világ második legnagyobb lepkéje.

2.3. Oológiai gyűjtemény

A Körösvidéki Múzeum oológiai gyűjteménye Közép- és Kelet-Európa legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye, tudományos értéke felbecsülhetetlen (példányok száma: 14 000, nemzetségek száma: 365, fajok száma: 660). A képviselt  madárfajok a következők: Struthioniformes, Rheiformes, Casuariiformes, Tinamiformes, Gaviiformes, Podicipediformes, Procellariiformes, Pelecaniformes, Ciconiiformes, Phoenicopteriformes, Anseriformes, Falconiformes, Galliformes, Gruiformes, Charadriiformes, Columbiformes, Psittaciformes, Cuculiformes, Strigiformes, Caprimulgiformes, Apodiformes, Coraciiformes, Piciformes, Passeriformes. A gyűjtemény három részből áll, a legjelentősebb része Dobay László gyűjteményéből származik. A második rész Andrássy Ernő gyűjteménye, egy kisebbik részt pedig a múzeum szakértői, Béczy Tamás, Kováts Ludovic és Poliş Rozalia gyűjtése alkot. A gyűjtemény csaknem 3600, Európából, Ázsiából, Afrikából, Észak- és Dél-Amerikából, illetve Ausztráliából származó tojást tartalmaz. A gyűjtés több mint 100 évre nyúlik vissza, a legrégebbi tojás az egyiptomi Szaharából származó Struthio camelusé, amelyet 1860-ban gyűjtöttek, ugyanakkor a gyűjtemény egy jelentős része a 19. század utolsó két évtizedéből, a legtöbb tojás pedig a 20. század első két évtizedéből származik. Jól reprezentáltak az ország középső részén fészkelő fajok, amelyek az országban fészkelő madárfajok 80 százalékát teszik ki.

2.4. Ornitológiai gyűjtemény

Ornitológiai gyűjteményünkben bőrbe tömött, preparált példányok és csontvázak találhatók (példányok száma: 1829, fajok száma: 207), a következő rendekből: Rheiformes, Casuariiformes, Gaviiformes, Podicipediformes, Pelecaniformes, Ciconiiformes, Phoenicopteriformes, Anseriformes, Falconiformes, Galliformes, Gruiformes, Charadriiformes, Cuculiformes, Columbiformes, Strigiformes, Caprimulgiformes, Apodiformes, Coraciiformes, Piciformes, Passeriformes. A legreprezentatívabb fajok az éjszakai és nappali ragadozók, harkályok, túzok, fehér és fekete gólya, kacsák, ludak, kanalasgém, vöcsök, daru, siketfajd, énekes madarak stb.

2.5. Emlősgyűjtemény

Emlősgyűjteményünkben preparált példányok és csontvázak találhatók (példányok száma: 350, fajok száma: 58), Románia északnyugati részében gyűjtött reprezentatív fajokkal. A legreprezentatívabb fajok a Rodentia, Insectivora, Chiroptera, Lagomorpha, Artiodactyla és Carnivora rendekbe tartoznak.

B. Paleontológiai gyűjtemények

1. Középső triász kori tengeri gerincesek

Kiemelkedő tudományos jelentőségű a Bihar megyei Sólyomkőpestesen és Felsőlugoson gyűjtött, megközelítőleg 240 millió éves triász kori tengerigerinces-gyűjtemény. Az ismertebb fajok között vannak  tengeri hüllők (Mixosaurus cf. helveticus, Proganochelys sp., Psephoderma sp., Placochelys aff. placodonta, Placodus gracilis, Pachypleurosaurus sp., Simosaurus sp., Terratosaurus sp.) és halak (Hybodus reticulatus, Hybodus cf. multiconus, Acrodus cf. lateralis, Palaeobates angustissimus, Serrolepis cf. suevicus, Gyrolepis quenstedti).

A Tanystropheus biharicus Jurcsák şi Nothosaurus transsylvanicus Jurcsák elnevezésű hüllők tudományos újdonságnak számítanak, ezeket a holotípusok és a típus lelőhelyekről származó példányok képviselik a gyűjteményben.

2. Corneti alsó krétakori gerincesek gyűjteménye

A Bihar megyei Cornet lelőhelyről származó gerincesek gyűjteménye olyan nem egybefüggő csontanyagot tartalmaz, amelynek 80 százaléka az ornithopodákhoz (Dryosauridae, Camptosauridae, Iguanodontidae) és a nodosauridákhoz tartozó dinoszauruszoktól származik. Ritkábbak a pteroszauruszoktól származó csontmaradványok (Gallodactylus, Dsungaripterus, Pterodactyloidae). A gyűjteményből két új madárfaj is leírásra került: az Eurolimnornis corneti és a Palaeocursornis biharicus. A Cornet 204 bauxitlencse lelőhelyet 1978-ban, egy bauxitbányában fedezték fel. A bauxitréteg, amelyben a csontokat találták, a késő berriasi – valangini (esetleg alsó hauterivi) korra datálható.

3. Fosszilis növények gyűjteménye

A gyűjtemény a Chlorophyta, Pteridophyta, Gymnospermatophyta és Angiospermatophyta rendekbe tartozó növények különféle vegetatív szerveinek lenyomatait és kövületeit tartalmazza. Az első példányt 1945-ben gyűjtötték a sonkolyosi agyagpala-rétegekből (alsó jura kor). A gyűjtemény különböző geológiai korú példányokat tartalmaz, a karbon és perm, majd a triász, jura és kréta, paleogén és neogén, illetve a pleisztocén és holocén időszakokból. A legtöbb példány az alsó jura korból származik, a Királyerdő-hegység kontinentális rétegeiből. Ezek közül némelyik ritka, egzotikus taxonokhoz tartozik, és paleo-növényföldrajzi és rétegtani jelentőséggel bír: Equisetites arenaceus, Equisetites muensteri, Selenocarpus muensterianus, Dictyophyllum muensteri, Dictyophyllum nilsoni, Clathropteris meniscioides, Nilssonia comptula, Phoenicopsis speciosa, Phoenicopsis angustifolia, Podozamites angustifolius, Sphenopteris obtusifolia, Cladophlebis rumana, Cladophlebis virginiensis. Más taxonok újak a tudomány számára, például a Receaphyllum grandis Czier nemzetség és faj, illetve a Cladophlebis semakai Czier és a Cladophlebis silvaeregis Czier fajok.

4. Betfiai alsó pleisztocén gerincesek gyűjteménye

A hozzávetőleg 1,5 millió éves betfiai alsó pleisztocén gerincesek gyűjteménye több mint 200 fajt tartalmaz, köztük a tudomány számára új gerinces fajokat is (például a Palergosteon tothi madár, illetve a Palaeobatrachus langhae és a Parahynobius betfianus elnevezésű kétéltűek). A fosszilis formák közül a Parahynobius betfianus primitív szögletes fogsorú gőte (a ma leginkább Ázsiában megtalálható Hynobiidae család tagja) csak a Betfia 9C lelőhelyen bukkant fel, ez az egyetlen hely az európai negyedidőszakban, ahol azonosították. Ugyanez elmondható a Palaeobatrachus langhae nevű kétéltűről, amely a Paleobatrachus nemzetség utolsó képviselője. A kihalt gyíkok közül említésre méltó a Pseudopus pannonicus (lábatlan gyík), a kígyók közül pedig az Elaphe paralongissima.

5. Fosszilis és szubfosszilis emlősök gyűjtemény

A gyűjteményt különböző emlőscsont-maradványok, szarvak, elefántcsont-töredékek, fogak, részleges csontvázak, csontkövületek vagy in situ csontmaradványok, patológiásan deformált csontok, bagolyköpetek, koprolitek, lenyomatok, harapás-, karom- és lábnyomok, mechanikai vagy termikus behatás jeleit hordozó csontok, szaruból, fogból, csontból készült eszközök és medálok alkotják. Az anyag elsősorban gyűjtésekből, paleontológiai felmérésekből és ásatásokból származik, ezekhez adódik hozzá néhány adomány és beszerzés. Az első példányt 1895-ben, a váradi villafranchiai rétegben (a váradi Szőlődombon) találták. A gyűjteményben szarmata, pontuszi, pliocén, villafranchiai, pleisztocén, paleolitikum, neolitikum időszakából, a bronzkorból és a többi történelmi időszakból származó leletek találhatók, egészen a prefeudális időszakig. A fajok a Körösök vidékéről, Erdélyből és Olténiából származnak, és az  Insectivora, Carnivora, Chiroptera, Proboscidea, Perissodactyla, Artiodactyla, Rodentia és Primates rendekhez tartoznak. A felső pleisztocénnél régebbi példányok ritka taxonok képviselői, köztük említhetjük az alábbiakat: Allophaiomys pliocaenicus, Lagurus pannonicus, Pliomys episcopalis, Deinotherium giganteum, Anancus arvernensis, Archidiskodon meridionalis, Sus erymanthius, Canis lupus mosbachensis, Homotherium moravicum, Ursus deningeri, Dicerorhinus etruscus, Bison schoettensacki. A legtöbb példány ugyanakkor a felső pleisztocén és posztglaciális barlangi lelőhelyekről, és különböző régészeti szintekből származik.

6. Fosszilis és szubfosszilis madarak gyűjteménye

A gyűjtemény különféle csontmaradványokból és a feldolgozás nyomait hordozó csontokból áll. Az anyag gyűjtésekből és ásatásokból származik, amelyekhez hozzáadódik néhány adomány. Az első példányt 1950-ben gyűjtötték Réven. A gyűjtemény anyaga különböző geológiai korokból származik, az alsó krétától kezdve a neogén, majd a negyedidőszak, a pleisztocén és a holocén időszakon át egészen a neolitikum, a bronzkor, Hallstadt és szubaktuális korig. A Betfia 5 bihariumból a következő új fajokat írták le: Pelargosteon tóthi Kretzoi, Corvus betfianus Kretzoi, illetve a Perdix perdix jurcsáki Kretzoi alfajt. A legváltozatosabb ornitofauna a Betfia 9 lelőhelyen található: több mint 60 különböző fajt tartalmaz.

Fotógaléria